2009. július 7., kedd

Új munkahely

Kaptam egy állásajánlatot, a közeli Nagysimonyiban, egy könyvelőirodában. Eredetileg (természetesen) mérlegképest kerestek, de azok nem voltak megfelelőek, ezért a hölgy felhívta a mostani főnökömet, hogy nem tud-e valakit. R. úgy gondolja, hogy én alkalmas lennék a feladatra, ezért meg is kérdezett engem, aztán visszahívta L-nét, és ma délelőtt 9-re megbeszélt vele egy találkozót, ahová ki is vitt, és ott is volt, szerencsére, mert azért én egyedül sokkal szerencsétlenebbül viselkedtem volna, az biztos. Így se voltam a helyzet magaslatán, többnyire kukán bólogattam csak, vagy csodálkoztam, ha olyan valami volt. Szóval, még az se biztos, hogy én tetszettem.
Úgy mentem ki, és úgy jöttem vissza, hogy a semminél jobb, és hülye, aki ne fogadná el. De nem tudom. Illetve most már asszem tudom, de sok órán keresztül nagyon rossz volt, érvek-ellenérvek az agyamban. Tulajdonképpen addig volt rossz, amíg dél körül Robival nem beszéltem, ő keresett, hogy na, mi van? És megnyugtatott, hogy nem kell odamennem, ha nem akarok :-))
Mert mi van ugye, ha már terhes is vagyok, vagy az leszek pár hónap múlva, mit mondjak? Ennyi, köszönöm, mégse? És az is, hogy Simonyiban van. Én ezt csak azért szeretném, hogy amíg nincs jobb. De így nem lehet odamenni egy munkahelyre, így nem lehet elkezdeni dolgozni. Mit szólnék hozzá, ha a munkaadó azt mondaná, oké, de csak addig, amíg nincs helyetted jobb? Szóval nem lenne helyes, ha elfogadnám.

Nem leszek Malacka :-)

Holnap meg fogom mondani. Először a főnökömnek, aztán az ajánlattevőnek is. Lesz, ami lesz. Elég makacs tudok lenni, ha elhatározok valamit, csak az kell, hogy tényleg elhatározzam magam.