Megbuktam, lebőgtem, megtörtem.
Egyik nap sem tudtam megállni, hogy ne egyek a főztömből, sütésemből, de azért nem volt teljesen eredmény nélküli ez a próbálkozás a böjttel, méregtelenítéssel. Asszem, inkább a méregtelenítés szó illik rá, arra, amit csinálni akartam.
Úgy vélem, hogy az ilyennek belülről kell nekiállni, nem úgy, hogy elhatározom, hogy most aztán nem eszem, hanem úgy, hogy leülök, elcsendesedem, és ebből kifolyólag szüneteltetek, lelassítok pár dolgot.
Azt terveztem, hogy ezekben a napokban csak annyi élelmet veszek magamhoz, amennyi a létfenntartásomhoz feltétlenül szükséges, azt is zöldséglé, illetve salaktalanító tea formájában, nem internetezem, sokat kézimunkázom, esetleg olvasok egy könyvet.
Azért, mint említettem, mégis volt haszna, néhány dologra rájöttem magammal kapcsolatban, amiket enélkül nem tudtam volna meg:
1. Internetfüggő vagyok - és ez komoly. Egyszerűen nem bírtam megállni, amikor egyedül maradtam, hogy be ne kapcsoljam, pont úgy mint egy alkoholista, akit nem szabad magára hagyni a borosüvegével.
2. Nincs különbség nálam abban, hogy nem ehetek semmit, illetve hogy diétázzam, és csak bizonyos kajákat ehessek. Semmivel sem nehezebb megállnom, hogy egyáltalán ne egyek, mert én akkor pont azt a bizonyos ennivalót akarom megízlelni (mondjuk a rántott hal, vagy a főtt tarja a magam sütötte kaláccsal). Szóval számomra nem járható út, hogy mondjuk úgy fogyókúrázzam, hogy ezt ehetek azt meg nem. Persze, ha egészségi okokból nem fogyaszthatnék valamit, az más lenne, akkor meg kellenem állnom. Talán akkor is könnyebb lett volna, ha nem kellett volna közben a családomat ellátnom, de azt nem állítom, hogy csak ez volt a baj, hiszen nem így van. Meg szerencse, hogy vannak ők nekem, és el kell látnom őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése