2010. május 8., szombat

Lilla

Az ötödik napon úgy engedett haza a doki, hogy másnap befekszem és megindítja, mert kicsit keveset mozog, ne várjuk meg, míg baj lesz.
Igazából kicsit megnyugodtam, valahogy olyan hihetetlen volt számomra, hogy enélkül valaha is nekiindul ez a kis ember - valószínűnek tartom, hogy ezért is nem történt meg.
Szóval, reggel háromnegyed nyolcas indítás után, zselé, infúzió, injekciók tömkelege után 14 óra 26-kor kibújt ez a tündér.

Úgy látszik, ez a szülés dolog nekem nem megy. De onnantól aztán már minden jó, élvezem a helyzetet, "úgy, ahogy van" [Bridget Jones naplója :-)].

Még a kórházban:

Az egyik tesójával, talán hétfőn, a hazaérkezés napján:

Tegnap délután:

A pelenka: Bummis