Az ötödik napon úgy engedett haza a doki, hogy másnap befekszem és megindítja, mert kicsit keveset mozog, ne várjuk meg, míg baj lesz.
Igazából kicsit megnyugodtam, valahogy olyan hihetetlen volt számomra, hogy enélkül valaha is nekiindul ez a kis ember - valószínűnek tartom, hogy ezért is nem történt meg.
Szóval, reggel háromnegyed nyolcas indítás után, zselé, infúzió, injekciók tömkelege után 14 óra 26-kor kibújt ez a tündér.
Úgy látszik, ez a szülés dolog nekem nem megy. De onnantól aztán már minden jó, élvezem a helyzetet, "úgy, ahogy van" [Bridget Jones naplója :-)].
Még a kórházban:
Az egyik tesójával, talán hétfőn, a hazaérkezés napján:
Tegnap délután:
A pelenka: Bummis
3 megjegyzés:
Gyönyörű kislány! Köszönöm a képet!
Ölellek: Orsi
Köszönjük szépen :-)
Gyönyörűek vagytok, a Bátyóka is látom, hogy boldogan fogja:-)
Puszi és simi:-) Jolimama
Megjegyzés küldése