Hát ez nem úgy sikerült...

Megbuktam, lebőgtem, megtörtem.
Egyik nap sem tudtam megállni, hogy ne egyek a főztömből, sütésemből, de azért nem volt teljesen eredmény nélküli ez a próbálkozás a böjttel, méregtelenítéssel. Asszem, inkább a méregtelenítés szó illik rá, arra, amit csinálni akartam.

Úgy vélem, hogy az ilyennek belülről kell nekiállni, nem úgy, hogy elhatározom, hogy most aztán nem eszem, hanem úgy, hogy leülök, elcsendesedem, és ebből kifolyólag szüneteltetek, lelassítok pár dolgot.
Azt terveztem, hogy ezekben a napokban csak annyi élelmet veszek magamhoz, amennyi a létfenntartásomhoz feltétlenül szükséges, azt is zöldséglé, illetve salaktalanító tea formájában, nem internetezem, sokat kézimunkázom, esetleg olvasok egy könyvet.
Azért, mint említettem, mégis volt haszna, néhány dologra rájöttem magammal kapcsolatban, amiket enélkül nem tudtam volna meg:
1. Internetfüggő vagyok - és ez komoly. Egyszerűen nem bírtam megállni, amikor egyedül maradtam, hogy be ne kapcsoljam, pont úgy mint egy alkoholista, akit nem szabad magára hagyni a borosüvegével.
2. Nincs különbség nálam abban, hogy nem ehetek semmit, illetve hogy diétázzam, és csak bizonyos kajákat ehessek. Semmivel sem nehezebb megállnom, hogy egyáltalán ne egyek, mert én akkor pont azt a bizonyos ennivalót akarom megízlelni (mondjuk a rántott hal, vagy a főtt tarja a magam sütötte kaláccsal). Szóval számomra nem járható út, hogy mondjuk úgy fogyókúrázzam, hogy ezt ehetek azt meg nem. Persze, ha egészségi okokból nem fogyaszthatnék valamit, az más lenne, akkor meg kellenem állnom. Talán akkor is könnyebb lett volna, ha nem kellett volna közben a családomat ellátnom, de azt nem állítom, hogy csak ez volt a baj, hiszen nem így van. Meg szerencse, hogy vannak ők nekem, és el kell látnom őket.

Méregtelenítés

Azt tervezem, hogy böjtölni fogok. Úgy kb. egy éve kaptam a babanet-en Picilivitől egy böjt-leírást, de a szoptatás miatt nem tudtam megcsinálni, amíg nem dolgoztam. Most, hogy azt abbahagytuk, a minap eszembe jutott, hogy hiszen most már lehet.
Megnéztem, mikor lesz a következő holdtölte - fogyó holdnál célszerű csinálni -, április 9-én. Kicsit még vacilláltam, de rájöttem, hogy jobb alkalmat keresve sem találhatnék, úgyis itthon leszünk a húsvéti szünet miatt, mindenképpen nyugisabb időszak lesz, mintha dolgoznék (remélem).
Így aztán ma kell beáztatnom az első adag rizsemet, amit pénteken fogok megenni.

Színház újra

Letelt a színházbérletünk, tegnap volt az utolsó előadás. Két hete láttuk az "Osztrigás Mici"-t a Turay Ida Színház és a Soproni Petőfi Színház előadásában, most pedig a Kalocsai Színháztól a "Miniszter félrelép"-et.

Utána meg pizzáztunk egyet, mivel a fiúk az Erzsi néninél aludtak. Kristóf mindenképpen ott aludt volna, de muszáj volt Ádámnak is, mert Barbara is csavargóban volt, ő meg még nem lehet meg nem is akart volna egyedül itthon lenni este későn. A múltkor szegénykém még attól is rosszul volt, hogy Barbarának 11-ig volt kimenője, és neki egyedül kellett volna lefeküdnie a nyitott ajtajú, üres szobában. Egész este a hányós tállal kóborolt, üldögélt az ágyam szélén, és akkor nyugodott meg, amikor Barbara, előbb mint 11 óra, megérkezett.

Morgolódom

Azt hittem, hogy itt majd a Kristóf betegségével kapcsolatos dolgokat jól össze tudom gyűjteni, hogy emlékezzem rá, mikor melyik doki mit mondott, mikor milyen tünet bukkant fel, vagy melyiket mikor, hogyan, mivel sikerült legyűrni, de egyre nagyobb káosz van a fejemben a leírások ellenére is.
A héten megint nagyon beteg volt, talán olyan mint két évvel ezelőtt, amikor még nem is tudtuk, hogy igazából mi a baja, hogy ez fulladás és hogy asztmaszerű valami. Az orvos meg olyan más volt, na nem mondom, hogy kiabált vagy goromba volt velem, de rákezdte, hogy azt nem lehet, hogy minden hónapban egyszerre Rectodeltet adjunk, vagy kéthavonta se lehet, be kell állítani a gyógyszerét, meg biztos, hogy nem a Singulair ütötte ki, különben is ez csak a bőr szárazsága. Azt most már én is tudom, hogy nem a Singulair üthette ki, hiszen azóta is olyan a bürkéje, bár már nem annyira, de jó sokáig olyan volt, de ha egyszer a szombathelyi doki azt mondta, hogy hagyjuk abba, akkor most hogyan kezdjem újra adni, főleg, hogy április 14-én újra megyünk őhozzá, majd csak mond rá valami újat, szedjük-e újra, vagy mi legyen. Vagy ő is elkezd majd úgy beszélni velem, mintha hülye lennék.
Miért hiszik azt az orvosok, hogy a szülők egyrészt idióták, másrészt meg az az életcéljuk, hogy tönkretegyék a saját gyerekeiket, vagy legalábbi lesajnálják, hogy mi lesz a saját gyerekükkel, mert az csak a gondot okozza nekik, már csak az is, hogy létezik. Tényleg próbálom betartani mindig szó szerint, amit mondanak, még a hülye gyógyszertári krémmel is fürdettem, amit a bőrgyógyász írt, és csak amellett próbálok más, talán hatékonyabb megoldásokat is találni, de ha valamit nem mondanak, akkor honnan a jó fenéből találjam ki, nem azért tanult ő annyit, hogy sokkal jobban, tudja, mint én?
Különben meg egy hónapja, amikor szintén fulladt, csak nem volt ennyire beteg, majdhogynem azt mondta, most meg minek jötttünk. Azzal jött, hogy ez egy állapot, amitől nem kell parázni, ezzel egyszerűen együtt kell élni. Na, nem is paráztunk, csak a váróban kicsit a gyerek elkezdte a falat bontani, meg nem akarta visszavenni a cipőjét, és ettől voltunk szerintem némileg felzaklatva :-)

Na, megyek felkelteni Kristófot, megyünk vissza az orvoshoz, rohadtul kíváncsi leszek.