Nem is emlékszem már igazából, hogy milyen egy normális lefolyású szülés.
Figyelem a jeleket, megörülök neki, ha érzem, hogy fáj a hasam, és egy kicsit félni is kezdek, aztán csalódottan tudatosul egyszercsak, hogy elmúlt. Megint.
A számítás szerint még két nap. Remélem, nem kell előbb kórházba feküdnöm, mert most már tényleg szeretnék egy "igazi", otthonkezdődős, a családom körében majdnem véghezvitt szülést.
2 megjegyzés:
Andi remélem úgy lesz, ahogy neked a legjobb!
Köszönöm, Orsi :-)
Megjegyzés küldése